Életmentő találmányok- tűzoltás történet

A nagy katasztrófák, természeti csapások, mindig újítások sorát kényszerítik, hozzák felszínre. Az 1835-ös  nagy new york-i tűzvész  az építészet és vársotervezés mellett   lendületet adott a tűzvédelem területének több fronton is. A korábban zömmel fa szerkezetek helyett a tűzálló vas épületszerkezeteket fejlesztették tovább,, és a mindinkább emelkedő nagyvárosi ingatlanáraknak köszönhetően az épületek is mind magasabbra törtek Észak-Amerika nagyvárosaiban.

A tűzoltás meglepően sokáig önkéntes alapon, nem hivatalosan szervezett alapokon működött. Számos híres nevet találunk a tűzoltás korai történetében az önkéntesek sorában, mint például George Washington amerikai elnököt, aki  1774 -ben a Barátság Veteránok Tűzoltóipari Társaság tagjaként vett részt tűzoltásban vagy egy másik elnököt, Benjamin Franklint, aki szintén maga is önkéntes tűzoltóként segítette az első tűzoltóság létrehozását Philadelphiában, 1736 -ban.

A 19. század eleji Amerikában tehát a tűzoltó szolgáltatást egyfelől önkéntes tűzoltó brigádok, másfelől nagyon is éles piaci versenyben egymással konkuráló társaságok végezték.
A mai szemmel meghökkentő, de hatékony rendszer lényege volt, hogy az tűzoltókat az épületet biztosító társaság fizette ki, és annak a csapatnak járt a díjazás, amelyik brigád előbb ért a tűzhöz, és kezdte meg az oltást.
Így komoly verseny alakult ki, minden perc dollárokban és persze emberéletekben volt mérhető, de a technológia még nem tartott lépést a városfejlődéssel
Az amerikai polgárháború éveit követően került csak a tűzoltás rendszere jobbára állami vagy önkormányzati felügyelet alá.
De mindezzel együtt a későbbi évtizedekben sem volt veszélytelen a felsőbb emeleteken lakni, hiszen, ha tűz ütött ki, akkor a tűzoltók a ló vontatta tűzoltókocsi oldalára hosszában felerősített, egyszerű létrával próbálták megoldani a feladatot, azt emelve a magasba és támasztva az épület falához. Ez pedig sem hosszban, sem stabilitásban nem adott túl biztos alapokat a mentéshez. 
További probléma volt, hogy a mind magasabb épületekkel nem lehetett arányosan növelni a létrák méretét,  hiszen az megakadályozta volna a túzoltókocsikocsi számára a szűkebb utcákba való bekanyarodást.

Ezt az összetett problémát oldotta meg egy csapásra a fekete-amerikai Joseph Winters által 1878-ban bejegyeztetett találmány, nevezetesen a tűzoltó kocsira épített harmonika-szerűen felnyíló létra. 
Ez az egyszerű, de briliáns ötlet, egyszerre jelentett stabilitást a létra szerkezetnek, másfelől jóval megnövelte a magasságot, amelyet ezáltal a tűzoltók el tudtak érni.
A történeti hűség érdekében  megjegyzendő, hogy a találmány működési elvét George Huttman and George Kornelio 1849-ben már lejegyezte, de nem került szabadalmi 
bejegyzésre. 
A találmányáért sok elismerésben, de annál kevesebb anyagi juttatásban részesült. Winters az amerikai rabszolgaság felszámolásáért indított mozgalom aktív tagja is volt.
Az ő nevével fémjelzett poszterrel is szeretnénk a technológiai fejlesztések, rendkívüli találmányok, és persze a mindekori tűzoltók előtt tisztelegni.